A sztóma három típusa:
- Kolosztóma
- Ileosztóma
- Urosztóma
Kolosztóma
A kolosztómaműtét során a vastagbél egy részét a hasfal felszínére hozzák a sztóma kialakításához. A kolosztómát általában a hasfal bal oldalán alakítják ki. A bélrendszer ezen részében található széklet szilárd, és mivel a sztóma nem rendelkezik a székelést irányítani tudó izmokkal, a székletet sztómazacskó segítségével kell összegyűjteni.
Kétféle kolosztómaműtét létezik: végkolosztómia és kacskolosztómia.
Végkolosztómia
Ha a vastagbél (colon) bizonyos részeit vagy a végbelet eltávolítják, a megmaradt vastagbélszakaszt a hasfal felszínére hozzák sztóma kialakításához. Egy végkolosztóma lehet átmeneti vagy végleges. Az átmeneti megoldás azokban az esetekben alkalmazható, amikor a beteg bélszakaszt eltávolítják, és a megmaradt bélszakasznak pihennie kell, mielőtt a végeket egyesítenék egymással. A végleges megoldást azokban az esetekben választják, amikor túlságosan kockázatos vagy nem lehetséges a két bélszakasz újraegyesítése.
Kacskolosztómia
Kacskolosztómia során a bélszakaszt a bőrfelszín fölé emelik, és sztómahíddal rögzítik. A kiemelt bélkacson metszést ejtenek, majd a széleket legördítik és a bőrhöz varrják. A kacssztóma tehát tulajdonképpen két, egymással egyesített (kétcsövű) sztómából áll. A kacskolosztóma jellemzően átmeneti megoldás, amelyet sürgősségi esetben végeznek. A bélszakaszok műtéti egyesítésének védelmében is sor kerülhet rá.
Ileosztóma
Az ileosztómaműtét során az ileumnak nevezett vékonybél egy részét a hasfal felszínére hozzák sztóma kialakításához. Ileosztómát jellemzően akkor hoznak létre, ha a vékonybél végső szakasza betegedett meg, és általában a hasfal jobb felén alakítják ki.
A bélrendszer ezen részében található széklet általában folyékony, és mivel a sztóma nem rendelkezik a székelést irányítani tudó izmokkal, a székletet sztómazacskó segítségével kell összegyűjteni.
Kétféle ileosztómaműtét létezik:
|
Végileosztómia
Végileosztómát akkor hoznak létre, amikor a vastagbél (colon) egy részét eltávolítják (vagy pihennie kell), és a vékonybélszakasz végét a hasfal felszínére hozzák sztóma kialakításához. Egy végileosztóma lehet átmeneti vagy végleges.
Az átmeneti megoldás azokban az esetekben szokásos, amikor a beteg bélszakaszt eltávolítják, és a megmaradt bélszakasznak pihennie kell, mielőtt a végeket egyesítenék egymással. A végleges megoldást azokban az esetekben választják, amikor túlságosan kockázatos vagy nem lehetséges a két bélszakasz újraegyesítése.
|
|
Kacsileosztóma
Kacsileosztóma esetén egy vékonybélkacsot a bőrfelszín fölé emelnek, és sztómahíddal rögzítenek. A kiemelt bélkacson metszést ejtenek, majd a széleket legördítik és a bőrhöz varrják. A kacsileosztóma tulajdonképpen két, egymással egyesített sztómából áll.
A kacsileosztóma jellemzően átmeneti megoldás; a bélszakaszok műtéti egyesítésének védelmében végzik. Ha ideiglenes, akkor egy későbbi műtét során zárják le, illetve varrják vissza.
|
 Urosztóma
Ha a húgyhólyag vagy a húgyúti rendszer károsodott vagy megbetegedett, és a beteg képtelen a vizelet normális elvezetésére, akkor húgyúti elterelésre van szükség. Ezt urosztómának, ileumkonduitnak vagy Bricker-hólyagnak nevezik.
Egy elkülönített bélszakaszt felhoznak a hasfal jobb felének felszínére, a másik végét pedig felvarrják. A húgyvezetékeket leválasztják a húgyhólyagról, és hozzáillesztik az elkülönített bélszakaszhoz. Mivel ez a bélszakasz túl rövid ahhoz, hogy tárolóként működhessen, és nem rendelkezik olyan izommal vagy billentyűvel, amellyel szabályozható lenne a vizelés, a betegnek urosztómás zsákra lesz szüksége a vizelet összegyűjtéséhez.
|